Hát akkor meg is hoztam az első fejezetet. Remélem tetszeni fog! :D Elég rövid lett, de ígérem a többi hosszabb lesz, ez inkább olyan kis bevezetés lett.:D
Komizzatok!!!
Pussz, Lizz.
1.fejezet
Cross the line...
Zene hozzá:http://www.youtube.com/watch?v=W7PXcM8R1EE
/Lizzie szemszöge/
- Akkor is látnom kell! - akadékoskodtam - Annyit meséltek már róla, de még soha nem vittek el minket. Vajon miért?
- Mert féltenek minket...mindentől.. - magyarázta az ikertestvérem, Nessie.
- Unom már, hogy nem mehetünk sehova. Jó, elhiszem, hogy féltenek, hisz a szüleink, de ez már egy kicsit idegesítő. Nem vagyunk pisisek, és ne gyere nekem azzal, hogy "De, hiszen csak 5 évesek vagyunk".
- Törődj bele, ez már csak így lesz. Eddig is ez ment és ezután is ez fog.
- Nem, Renesmee! Ha rajtam, múlik nem. Nem leszek itt örökre bezárva, mint egy kismadár a kalitkába. - hirtelen elkapott a cselekvés iránt érzett vágy és vámpírsebességgel lefutottam a nappaliba, ahol a család egyik része tartózkodott.
- Hogy hova? - nézett rám apa, a kanapéról. Gondolom kiolvasta a fejemből a szavakat, amiket mondani akartam.
- Jól hallottad! Légyszi apa, nem vagyunk már kicsik. Menni szeretnénk!
- Hova? - kérdezte anya.
- Itáliába. - mondta Ness a lépcső tetején állva. Anyának leesett az álla. Eddig egyszer sem panaszkodtunk arra, hogy elakarnánk menni messzebbre, de ennek most vége. Már levegőt sem kaptam ebben a házban.
- Felőlem rendben, mehettek. De ha bármi van szóltok és nagyon vigyáztok magatokra! - mondta anyu. Apára néztem bociszemekkel.
- Na?
- Nem is tudom... - kezdte.
- Na, Edward, kell nekik egy kis szabadság. - fűzte anya.
- 2 nap, nem több. -mondta szigorúan...vagyis annak akart látszani, de én átláttam az én vajszívű apukámon. Erre elvigyorodtam.
- Csak?! - szaladt ki Nessie-ből.
- Elég lesz! Köszönjük! - vágtam rá, mielőtt tovább mondta volna. Gyorsan megöleltem anyut és aput is és már szaladtam is fel a lépcsőn, Ness-t magammal húzva.
- Elég?! Tényleg elég 2 nap?! - akadt ki.
- Figyelj, inkább elmész most két hétre, hogy aztán apa azt mondja, hogy ennyi elég is volt nekünk a nézelődésből? Vagy most elmész 2 napra, és amikor látják, hogy nem lett semmi baj, többször is elmehetünk, több időre?
Ezen elgondolkodott egy pillanatra, de be kellett látnia, hogy nekem van igazam.
- Pakoljunk, mert megy a gép! - szólalt meg hirtelen.
Hosszú búcsúzkodás után már szálltunk is be a kocsiba. Apa vezetési stílusának hála, fél óra múlva már majdnem a repülőtéren is voltunk. Egész út alatt mégcsak rá se mertem gondolni, arra a helyre, ahova ténylegesen menni akartam, nehogy apu rájöjjön. Hála Alice-nek már egy kocsi és egy lakosztály is le volt nekünk foglalva Olaszországban. Már alig vártam, hogy körbenézhessek a tengerparton...
- Szóval Volterrába akartok menni. - szólalt meg hirtelen apa. Rögtön Nessie-re néztem és egy gyilkos pillantást vetettem rá. Megmondtam, hogy ne gondoljon rá. Erre csak egy bocsánatkérően visszanézett.
- Ugyan, csak nem gondoltátok, hogy ezt elrejthetitek előlem? - nézett ránk a visszapillantóból. Hát igen, tényleg hülyeség volt.
- Hát, jó, legyen. De anyátoknak erről inkább még nem szólok.
Erre csak lestem. Mivan?! Apám megengedi, hogy egy olyan helyre menjek és olyan emberek közé, akikkel már rég ellenségeskedünk?
- Igen, Lizz, pontosan ezt teszem. - szólt apu. Mekkora szívás, hogy belelát a fejembe. Én persze nem lettem pajzs, mint anyu...Jó mondjuk az én képességem se rossz, csak kár, hogy még nem tudok rajta uralkodni... Mivel én azt, kaptam, hogy irányítani tudok az elemeket, de sajna nem egyszer volt már, hogy véletlenül majdnem Emmett fejéhez vágtam egy tűzgolyót.
Végre megérkeztünk a reptérre, ahol elköszöntünk aputól és már repültünk is Olasz felé. 2 óra múlva már a parkolóban álltunk, ahol kiszúrtuk az "autónkat" és mellette egy embert.
- Renesmee és Elizabeth Cullen? - kérdezte a férfi. Fú, ezért még kinyírom Alice-t..! Utáltam ha a teljes nevemen szólítanak.
- Csak Lizzie! - szóltam majd elvettem a kulcsot és elindultam a csomagtartóhoz.
- Köszönjük! - mondta Ness, és ő is bedobta a csomagokat. Hosszú győzködés után, de végül rávettem a nővéremet, hogy én vezethessek. Csak úgy suhantunk a Hotel V felé, ami - mint a GPS szerint kiderült - Volterrában volt. Alice...a mi drága jövőbelátó nénikénk... Mikor már közel voltunk, hirtelen felsejlettek a Volturi kastély falai. Csak úgy ragyogtak a naplementében. A hotel, akárcsak a kastély, szintén káprázatos volt. Az ötcsillagos lakosztályról nem is beszélve.
- Nem megyünk vadászni? - kérdezte Nessie, miután kipakoltunk.
- De, jó ötlet!
Volterrában nincs semmi normális állat. Nem csodálom, hogy az itt élő vámpírok nem vegetáriánusok. Pár kis szarvast "összeszedegettünk" magunknak, majd elkezdtük felderíteni az erdőt.
- Hé, Nessie! Gyere, kapj el! - kiáltottam neki és elkezdte háttal kifele sétálni az erdő sötétjéből.
- Lizzie, vigyázz! - kiabált az ikertesóm, de már késő volt. Zuhanni kezdtem, egyre lejjebb és lejjebb. Ahogy láttam, semmi tenger, vagy valamilyen víz féleség nincs alattam csak egy lejtő. Tehát végem..király... Ekkor hirtelen nekicsapódtam a földnek és minden elsötétült...
××××××××××××××××××××××××××××
Mindenem fájt, mintha letarolt volna egy bikacsorda... Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, vagy élek-e egyáltalán. Mikor meggyőztem magamat arról, hogy még nem hagytam itt ezt a világot, nehézkesen kinyitottam a szememet... Egy arc nézett rám aggódva. Először nem tudtam, hogy ki, de mikor kitisztult a látásom, rájöttem...Alec...
